Jó ügyek
Mik is azok a jó ügyek?
…és hogyan vált a szimpla hobby, kereseti lehetőségből, a puszta rajzból szerelem?
Kiknek a jó ügye, és hogyan tudnál segíteni akár úgy is, hogy nem is tudsz róla?
Hamarosan elárulom! 😉
Ennek az átalakulási időszaknak 7 éves történelme van, amibe egy kicsit szó szoros értelemben belehaltam, hogy aztán újraszülethessek és megtaláljam a küldetéstudatomat. Ez a történet nem rövid írás, de szívmelengető, és minden kérdésre választ adó.
Szóval 7 évvel ezelőtt a “Mikulás” munkája végeztével utolsó állomásként úgy döntött, hogy kitolva a shiftjét szaloncukor helyett kioszt egy életet is, amit volt szerencsém megkapni 2013 december 6 és 7.-én.
7 év egy párkapcsolatban állítólag híres fordulópont, az emberi szervezet sejtjei is 7 év alatt cserélődnek, ér körbe egy hosszú, regenerálódási ciklus.
7 éve kaptam új szervet, mivel az alapbetegségemet a döntéseim sorozatával és extra, embert igénylő terepre vágyódással Afrikában, Lamuban, nyakonöntve a malária elleni gyógyszer és a szervezetem nézeteltéréseivel sikeresen felrobbantottam. Az öreg, misztikus kontinens semmiben sem volt hibás, fertőzést sem szedtem össze, a mai napig bármikor újra visszamennék. Ezt a csodálatos egységet, a szervzetemet egy adag szerencsétlen csillagállás és én magam vezettem szakadék széléhez, hogy aztán leálljon a májam, és az a durva hogy ehhez egy csepp alkoholra és más befolyásoló szerre sem volt szükségem.
Amikor a konkrét szervleállást és az összes tünetét sima fáradtságként könyveltem el és két vegetáló, májkómában lévő időszak alatt is csak az sms-eket küldtem a máltai munkahelyemre, hogy holnapra tuti jobb lesz, megyek be dolgozni, az nagyban feltételezi, hogy volt baj, nem is csak egészségügyileg, de az értékrendet illetően is. Csodás barátnőmnek és lakótársaimnak hála hamar a máltai kórházban találtam magam, majd a londoni King’s College Hospitalban ébredtem, túl egy bizonytalan repülőúton, ahol már a testhőmet is mesterségesen csiholták, míg imádkoztak a többi szervemnek, hogy ne akarják a májam példáját vakon követni. De ami a legfontosabb, hogy ekkorra már túl voltam egy sikeres májtranszplantáción is. Valaki ismeretlen elment, de még halálában is az életet támogatta, aminek és az orvostudománynak, az orvosoknak köszönhetően én most itt lehetek. A tüdőm vízzel telítődése miatt az intenzívről való letolás közben túl már egy életveszélyen leállt a szívem, ismét elsötétült a világ és visszaestem. Nem hiszek a véletlenekben, jókor voltam jó helyen, csodálatos emberek, az Öcsém és az Anyukám is erőn felül, mindenben segítettek, így több kérdés egy pillanatig sem maradt bennem: élnem kell! Egy hónap kórházi lét nem csak az izomzatomat építette le, hanem az emelt dózisú gyógyszerek és a kilökődésgátló mellékhatása elvette a kezeim stabilitását is, erős kézremegéssel pedig nem csak a levest mission impossible szépen kanalazni, hanem a rajzolás is elképzelhetetlennek tűnt. Rádöbbentem, mennyivel többet is jelent számomra az alkotás, és mennyire hiányzott ez a fajta önkifejezés. Addig gyakoroltam és rajzoltam, míg megtanultam remegő kezekkel is dolgozni. Az új célok és alázat pedig segített abban, hogy ne ugyanaddig a szintig érjek fel, ami korábban volt, hanem szárnyaljam is túl azt. Ez az erő a mai napig velem van és úgy érzem, minden egyes rajzomon keresztül egy kis szeletet beledolgozok a munkáimba.
Szóval mit is jelent ez a 7 év számomra? Békét, és elfogadást. Annak a gondolatnak az átformálását, hogy kilökődésgátló gyógyszerekhez vagyok kötve és minden más lett. Amiről évekig azt hittem hogy teher, és kevesebb lettem, arról kiderült hogy hülyébb már nem is lehetek, rossz szűrőn keresztül néztem a világot, hiszen ez a legjobb dolog ami csak történhetett velem! Olyan emberekkel ismerkedtem meg emiatt, akikre a mai napig ajándékként tekintek, olyan orvosom van akiért nem tudok elég hálás lenni mind szakmailag, mind emberileg. Kint lehettem a finnországi Transplant Európa Bajnokságon magyarként, úsztam és futottam is. Végre átformáltam az addigi életmódomat és behívhattam az életembe egy kutyatársat, akivel ma rehabilitációs, viselkedésterápiás oktatóképzésen fejlődhetek. Olyan szenvedélyre találtam, amit korábban csak a motorozásban aztán ezelőttig sokáig üresjáraton ketyegve semmi másban. Így lettem aktív állatmentő önkéntes a Mindenki Fogadjon Örökbe Egy Kiskutyát Alapítványnál. Új életformát alakítottam ki, olyan életmódot, amiben jól érzem magam és még csak nem is káros, sőt!
És miért fontos mindez? Mert rengetegen segítettek az úton és én is találtam olyan kapcsolódási pontokat, ahol segíthetek. Anno, miután hazaköltöztem Magyarországra a Trappancs Egyesület vett a szárnyai alá, ahol a transzplantált fiatalok rehabilitációjával foglalkoznak. Csodálatos dolog az életmentő műtét, de utána ott marad egy sérült, fájó, kissé nyomi lélek aminek ugyanúgy rehabilitálódnia kell, és én azon szerencsések közé tartozom, akik mindig jó helyen voltak, és nem hagytak elkallódni, ez pedig elengedhetetlen a teljes gyógyuláshoz.
Ezek tehát az én jó ügyeim, amikbe egy kicsit mindenkit bevonok, aki tőlem rendel. Az sem baj, ha ezeket a sorokat sohasem olvasod el, nem ettől függ a segítségnyújtás. Hiszek abban, hogy sok kicsi is nagy csodákra képes, 1-2000 Ft már jelenthet egy fél kombinált oltást egy korábban menhelyen kuporgó kiskutyának, vagy éppen egy fél nevezést egy transzplantált sportoló fiatalnak.
Gyakorlatilag hogyan is valósul meg mindez? A shopban található munkáim megvásárlása által az ár meghatározott része a Mindenki Fogadjon Örökbe Egy Kiskutyát Alapítvány illetve a Trappancs Egyesület számára kerül minden hó végén továbbutalásra, amiről havi beszámolókat is írok majd, levegőbe pacsizva a közös sikereinket ünnepelve. Minden terméknél pontos feltüntetésre kerül, hogy melyik szervezethez és mekkora részű támogatás vándorol majd, így Ti is tudtok akár direktben is támogatni természetesen nem csak itt, hanem a szervezetek saját oldalain is, amiket lentebb pontosan feltüntetek.
Köszönöm és hajrá nekünk, hajrá értük!